Hogyan kezdtem írni "A Gonosz génje" című regénytrilógiát?

2013 decemberében, egy családi esemény miatt kénytelen voltam letenni az ecsetet, amivel a tubus képeimen dolgoztam. Párom egy életmentő műtét után lábadozott Szolnokon, így nem hagyhattam magára. Mivel a szolnoki lakásban nem festhettem, ezért egy számomra új alkotómunkába fogtam.

A fejemben évekkel korábban megszületett a regény alapötlete, és számítógép Szolnokon is volt, hát nekikezdtem az írásnak. A regényem alapgondolata, egy sokszor feltett kérdésből fakadt, amelyre korábban nem találtam választ: Miért nincs határa az emberi kapzsiságnak?

A kulcskérdés további kérdéseket vet fel. Miért nem elégszik meg egy ember, ha már hatalmas vagyonra, hatalomra, politikai, vagy vallási befolyásra tett szert. Miért akar más embereket, sokszor más népeket kirabolni, tönkretenni, elpusztítani.

Félreértés ne essék. Semmi bajom azokkal az emberekkel, akik kemény munkával, vagy éppen találmányaik hasznosításával tesznek szert nagy vagyonra, mint például Bill Gates. Vállalkozásaikkal munkát adnak a kevésbé szerencséseknek. Néhányuk még arra is figyel, hogy emberhez méltó munkakörülményeket biztosítson dolgozóinak, és közhasznú adományokra sem sajnálja pénzét. A regényemben ilyen milliárdos is szerepel.

Természetesen a kapzsiság olyan emberi tulajdonság, ami nem függ a vagyoni helyzettől, és a gonosz tervek megvalósításához mindig találni közreműködőket a társadalmak alsóbb rétegeiben is. Enélkül egyetlen diktátor sem tarthatná fenn a hatalmát.

Az emberiség történelme, szakadatlan háborúk története. Már csak azért is, mert a hosszantartó békés korszakokról kevés szó esik a történelemkönyvekben. Azt is láthatjuk, hogy minden támadó háború mögött, egy kapzsi és kegyetlen vezető áll, aki valamilyen birodalmat épít. Cselekedetei okát a gazdasági kényszerrel, a nép életének felvirágoztatásával, az egyetlen igaz hit terjesztésével, vagy valamilyen más koholt eszme iránti elkötelezettséggel igazolja követői és sokszor saját maga előtt is.

Vajon a gonoszság egy mentális betegség, vagy genetikailag kódolt deformáció? Regényemben úgy szeretnék választ találni erre a bonyolult kérdésre, hogy közben az olvasót izgalmas, fordulatos cselekménnyel szórakoztatom. Az alábbi néhány sort a „Köszönetnyilvánítás” oldalról idézem:

„Köszönet még azoknak az ismert íróknak, akik elvarázsoltak írásaikkal, alakították világlátásom és segítették szárnyalni írói fantáziám. Közülük csak néhány nevet említek: Shakespeare, Verne, Bulgakov, Chandler, Ludlum, Ken Kesey, Stieg Larsson, Irwin Shaw és kortársaink, Dan Brown, Lee Child, Ken Follett és Greg Iles.” Az első kiadásban nem említettem Jo Nesbø nevét, aki joggal neveznek a skandináv krimi királyának. De rajta kívül még sok remek íróval találkoztam az elmúlt negyed században. Rangsorolás nélkül idézem neveiket: Jeffrey Archer, Joseph Finder, Vince Flynn, Allan Folsom, Andrew Goliszek, James Grippando, Phillip Margolin, Michael Robotham és Carsten Stroud. Aki a felsorolt nevek között talál kedvelt írót, annak bizton állíthatom, "A Gonosz génje" is elnyeri tetszését.

A könyv 3. oldalán olvasható: „Regényem elképzelt történet. A benne szereplő figurák és cselekmények az írói fantázia szüleményei. Bármely hasonlóság valóságos személyekkel a véletlen műve. Kivételt képeznek az élő és elhunyt történelemformáló személyiségek, valamint más híres emberek, akik felidézése hozzájárult a korszak realisztikus atmoszférájának megteremtéséhez. Könyvem, a benne előforduló durva lelki és fizikai kegyetlenséget bemutató jelenetek és a szexualitás kendőzetlen leírása miatt, 18 évesnél fiatalabb olvasóknak nem ajánlott.”

Egy régi barátom, Simon Zoltán grafikusművész, akivel 1970-ben együtt kezdtük a katonaéletet egy páncélos felderítő századnál, elolvasta a 2018 novemberében készült próbanyomatot. Az első rész könyvborítójának hátlapján nyilatkozik. Megdöbbentőnek tartja a történetet, és csak erős idegzetűeknek ajánlja. De ettől mégsem kell megijedni. A regénytrilógia nem horror. Nem szaladgálnak benne agyatlan gyilkosok véres késekkel, csőretöltött pisztolyokkal. Tény, hogy igyekszem az olvasót izgalomban tartani. Bemutatom a "Gonosz" többféle arcát. Valamelyik fejezetben le is írtam: „Ha a gonosz szarvakkal a fején jelenne meg, könnyű lenne felismerni.” A történet nem csak cselszövésről, kegyetlenségről szól. Fontos szerepet kap a családi összetartozás, a barátság és nem kevésbé a szerelem, és még sorolhatnám a "jó oldalt" jellemző pozitív tulajdonságokat.

A mai napig többen is elolvasták a regény első részét, és jók a visszajelzések. Olvasóim életkora 20 és 80 év közötti. Egyikük sem kapott szívinfarktust, és várják a folytatást, ami mostantól elérhető számukra. A II. részt úgy írtam meg, hogy olyan olvasó számára is teljes élményt nyújtson, aki nem olvasta az első részt. A filmszerű visszajátszások (playback) röviden tájékoztatják az új olvasót az első részben történt eseményekről, míg a régi olvasóimban felidézik az előzmények izgalmát. Az első részben igyekeztem hullámokban adagolni a feszültséget, a jelenetek fokozatosan keményedtek. Ez a II. részben is hasonló ritmusban folytatódik. Ahogy az olvasó beljebb kerül a történetbe, egyre jobban megismeri hőseimet. Együtt reménykedünk, hogy a pokolnak is lehet vészkijárata.

image06